Az ausztrál terelő trió „nehézsúlyú” tagja a marhaterelésre kitenyésztett cattle dog. Magyarul ausztrál pásztorkutyának hívjuk, holott szó szerint a „cattle” szarvasmarhát jelent, így pontosabb lenne az ausztrál marhaterelő kutya elnevezés.

Rendkívüli ragaszkodás és erős védelmi ösztön jellemzi elsősorban az ausztrál pásztorkutyát, amely a fajta alaptermészetéből adódóan az idegenekkel szemben bizalmatlan, ám gazdájának éber és szófogadó védelmezője. Családja tagjaihoz nagyon ragaszkodó. Mozgásigénye nagy.

Az erős, zömök, szimmetrikus testfelépítésű kutya kifejezetten munkára termett,  bármilyen munkát hajlandó elvégezni. Mindig éber, rendkívül intelligens, szemfüles, bátor és megbízható állat, és mély elhivatottsága ideális munkakutyává teszi őt.

A cattle dogot a 18. században tenyésztették ki Ausztráliában a skót juhász, a dingó, a bullterrier és a dalmata keresztezésével a szarvasmarhacsordák terelésére. Az ausztrálok igazi genetikai mesterművet alkottak. Ez a fajta talán nem a legszebb, de tökéletesen végzi a munkáját. Tömzsi, robusztus és fáradhatatlan. Helyből hihetetlen ugrásokra és fordulatokra képes. Ezek olyan testi adottságok, amelyek nélkül aligha lehetne megfékezni az önfejű szarvasmarhákat.

Ausztrália gyarmatosításának kezdetén a bevándorlók elsősorban Sydney területén csoportosultak, kevés földdel rendelkeztek, az állatvásárok helyszínei pedig igen közel voltak egymáshoz. E körülmények miatt a még kisméretű marhaállományról ember és kutya nyugodt körülmények között gondoskodhatott, az állatok megszokták az emberek közelségét.

1813-ban azonban felfedezték a Nagy-Vízválasztó-hegység hágóját, és ez óriási változásokat okozott. A hágó által elérhetővé váltak a hatalmas nyugati legelők is, és a farmerek immáron több ezer négyzetkilométeres birtokokkal rendelkeztek, melyeket igencsak nehéz lett volna bekeríteni. Értelemszerűen az egyre nagyobb marhacsordák sem látták minden nap tulajdonosaikat, így az állatok elvadultak az emberektől, és igen rátermett kutyákra volt szükség, hogy ezeket a hatalmas gulyákat eltereljék Sydney vásáraira.

Thomas Hall, a Dartbrook birtok tulajdonosa, 1840-ben Skóciából hozott két blue-merle collie-t, melyek kiválóan dolgoztak, de elölről és ugatva közelítették meg a marhát, ami ettől könnyen megvadult és akár el is taposta a kutyákat. Hall a collie-k kölykeit dingókkal párosította, így néma terelőkutyákhoz jutott, melyeket a birtokos után Hall’s Heelernek neveztek. A cattle dogot a mai napig is emlegetik árnyék kutyaként, amely valóságos árnyékként követi gazdáját mindenhová.

Ezek a kutyák nagyon rátermett marhaterelőknek bizonyultak, hamar megnőtt irántuk a kereslet. Egy másik Queenslandi birtokos, George Elliot is kísérletezett a dingó és a blue-merle collie keresztezésével. Egy Alex Davis nevű mészáros révén Elliot néhány kutyája eljutott Sydney Canterbury marhavásártelepére. Egy ott élő testvérpár, Jack és Harry Bagust ezekre a kutyákra alapozva végzett további keresztezéseket, mégpedig dalmatákkal! A testvérpár ugyanis az egykori kocsikísérő kutyák és emberek iránti vonzalmát akarta belevinni a kiválóan terelő dingó-collie keverékekbe.

Ez a keresztezés megváltozott színekhez vezetett, és veszendőbe ment a terelő tulajdonságok egy része is, de sikerült átvinni a dalmaták ló- és emberszeretetét, mely megkönnyítette a lovas marhahajcsár és a kutya közötti munkát. A Bagust testvérek black and tan kelpie-vel is keresztezték kutyáikat, így az eredmény egy aktív, a dingónál zömökebb, különleges színekben pompázó kutya lett. Bagusték csak a céljaiknak legjobban megfelelő, nagyon jól terelő kutyákat tartották meg, így hozva létre a cattle dog elődjét. Ezek a kutyák igen hamar nélkülözhetetlenné váltak Queensland legelőin, s Queensland Heeler néven váltak ismertté.

Robert Kaleski 1893-ban kezdett a fajtával foglalkozni, és ő volt az, aki 1902-ben elkészítette a cattle dog standard-javaslatát. Tervezetét a Cattle and Sheep Dog of Australia-hoz és a Kennel Club New South Wales-hez nyújtotta be engedélyeztetésre. 1903-ban meg is kapta a hozzájárulást. A kezdetben elterjedt Australian heeler nevet az Australian cattle dog elnevezés váltotta fel. 1904-ben az Ausztrál Kennel klub hivatalosan is elismerte a fajtát. 1971-ben megalakult az Australian Cattle Dog Society of New South Wales, és 1977-ben, Ausztráliában az almok alapján készült statisztika szerint a fajta már harmadik helyen állt a munkakutyák, és hetedik helyen az összes, Ausztráliában tenyésztett fajta között.

Felépítése leginkább a kelpie-hez hasonlít. Közepes méretű, izmos eb. Fülei felállóak. Feje keskenyedő szemei mély sötétbarnák. Hátvonala egyenes, ágyéka meglehetősen széles, mellkasa mély, hasa felhúzott. Végtagjai eléggé izmosak és párhuzamosak. Farkát lógatva hordja. Kék és vörös színben fordul elő.

A cattle dog nagyon gyorsan tanuló kutya. Gazdájához, szeretteihez rendkívüli módon ragaszkodik. Már kölyök korában is szinte első szóra rohan vissza gazdájához.  Mentő- vagy őrző-védő kutyának egyaránt kiképezhető, de az agility is igazán megfelelő terep számára. Ez a sport szellemileg és fizikailag egyaránt alkalmas kihívás számára. Egy örökletes betegségektől mentes cattle dog igen gyakran 15 éves korában is friss és fürge társa gazdájának.

Tenyésztése és versenyeztetése már hazánkban is sikeresen elkezdődött, de csak néhány hivatalos egyed képviselteti magát.

Néhány érdekesség a fajtával kapcsolatban:

–          a fajtát gyakran nevezik heeler-nek, avagy árnyék kutyának, mivel mindig gazdája nyomában van

–          kifejezetten kedvelt fajta a lovasok körében

–          létezik rövid farkú változat is, de azt külön fajtaként jegyzik

–          Stanley Coren, A kutyák intelligenciája című könyvében a 10. helyre sorolta a fajtát

–          az Ausztrál házaspár Les and Esma Hall kutyája, akit Bluey-nak hívtak pontosan 29 évig, 6 hónapig és 12 napig élt, amivel be is került a Guinness Világ rekordok közé

–          képes helyből 2 méternél magasabbra ugrani

–          mancsával nagyon ügyesen bánik; a kilincsre rámarkolva nyitja az ajtót, vagy a gazdája kezét magához húzza egy kis simogatásért

–          úgy tartja a mondás, hogy olyan az ugatása, mint a hiénának és olyan a harapása, mint az aligátornak

Aczél Eszter, Magyarország első hivatalos Australian Cattle dog alomjából származó kutya tulajdonosának a véleménye:

A fajtában először a külseje fogott meg természetesen, sokkal többet nem is tudtam róla. Nagyon különlegesen néz ki, praktikus a mérete; nem túl kicsi és nem túl nagy, a tömzsi testalkatát egyenesen imádom, na meg az álló fülüket is, ami nálam már fél siker. Amióta személyesen is ismerem a fajtát, azóta már rengeteg egyéni dolgot is fel tudok felsorolni, olyanokat, ami személy szerint engem megfog benne, és amiben különlegesnek tartom. Legfontosabb jellemzője, hogy nagyon jó munkakutya, de mindenféle kutyás sportban is megállja a helyét, ráadásul elképesztően gyorsan tanul, de kifejezetten igényli a mentális feladatokat, csak a fizikai fárasztás nem elég neki. Ezen kívül nagyon jó természete van, jól kijön minden kutyával, az embereket pedig egyenesen imádja. Amit még a sajátomban külön imádok, az az, hogy nem hisztizik, ha például kikötöm a kutyaiskolában és várakoznia kell, vagy beteszem a kennelbe, simán zokszó nélkül elvan egymagában, amíg érte nem megyek. Ilyenkor általában a legtöbb kutya ki akar szabadulni vagy ugat. Mindemellett nagyon vicces is, minden nap csinál valami olyat, amit nem bír ki az ember nevetés nélkül. Ilyen például, amikor figyelemre vágyik; magától csinálja a tanult trükköket, csak hogy végre foglalkozzam vele. Ha én éppen nem érek rá vele megfelelően tanítani, akkor odaszalad a másik kutyámhoz és folyton a fejét lepacsizza, hogy játsszon már vele.

Hegedűs Brigitta
Professional Choice kennel