Egy kis történelem és hivatalos leírás (Balaskó Norbert Kutya Szövetség írásából):
A fajta kialakulását nagy valószínűség szerint ír vizispániel, springer spániel, valamint pointerek tudatos keresztezésének tulajdonítják. Ennek nyomai jól tetten érhetők, elég, ha a spániel lendületére és a pointer attraktív vadmegállására gondolunk, az ír szetter, mintha elegánsan ötvözné ezen tulajdonságokat. Első elismert tenyésztője de Freyne 1793-tól foglalkozott a fajta tenyésztésével. A kutatások és különféle dokumentumok alapján úgy fest, hogy az ír szettert kezdetben vörös-fehér színben tenyésztették. Ekkoriban kizárólag vadászkutyaként használták, a nimródok pedig kedvelték ezt a jól látható színt, azonban a XIX. század végére már csak az egyszínű vöröset engedélyezték, legfeljebb kicsiny mellfolttal megtűzve.
Az igazat megvallva az ír szetterek az idők folyamán egyszerűen kikerültek a vadászok látóköréből és kikoptak a vadászok mellől, melyhez hozzájárultak a fajtához társított – sok esetben fél információkból táplálkozó – előítéletek is. Hazai vadászberkekben sem tudta sose megvetni lábát. Ennek egyik oka bizony az ír szetter tenyésztők (tisztelet a kivételnek) és tulajdonosoknak köszönhető. Mintha valami tévedés folytán nem akarták volna tudomásul venni, hogy az ír szetter elsősorban nem kiállítási dísztárgy – noha tény, hogy egy szép ír szetter valóban pazar látvány a ringben – hanem alapvetően vadászkutya. Hiába próbálták és próbálják maroknyian bizonyítani, hogy az ír szetter számára is van hely a nap alatt, annyira kevesen vannak, a küllem és hobbiszetteresek pedig annyira sokan, hogy ez nem győzi meg a szkeptikusokat.
Miért tartják problémás fajtának? Az ok talán azon gazdik hozzáállásában keresendő, akik a selymes, pihe-puha, örökmozgó szetterkölyköt sosem fegyelmezték, sosem terelték akaratát korlátok közé, aztán amikor felnőttként a rá jellemző hanyag bohémsággal azt csinál, amit úri kedve diktál, csak a fejüket vakarják…
A valóságban egy kontrollált, megnevelt ír szetter, fegyelmezett és kellemes kísérő, akivel gazdája nyugodtan megjelenhet bárhol.
Mivel az ír szetter roppant intelligens, gazdájának megfelelni akaró fajta. Éppen ezért nevelése meglepően egyszerű. Mindazonáltal tanítása – vadászkutya lévén különösen – szükséges is, hisz számtalan olyan veszély elkerülhető általa, mely a kutya életét veszélyezteti. A stabilan behívható kutya például nyugodtan szabadon engedhető bárhol, hogy kedvére viháncoljon, mozogjon, hiszen bármikor visszatér gazdája jelzésére.
Saját tapasztalat alapján:
Én a 20 éves tapasztalataimra hagyatkozva írom le a fajtára jellemző tulajdonságokat. Nem tudományosan, csupán a velük élés tapasztalatából.
Ebben a fajtában minden meg van ami egy jó családi kutyára jellemző..
Nagyon szeretnek velünk, köztünk lenni, ha szeretjük, simogatjuk, játszunk velük. Igen, törődni kell velük, beszélgetni, társként kezelni.
Nem csak okos kutyák, de rendkívül intelligensek is. Ha csak egy kutya kell akit kikötsz, akire rá sem nézel egész nap, aki kint ázik az esőben, esetleg ólba bújva, ha harci kutyának, vérengző házőrzőnek akarod akkor ne is választ ezt a fajtát. Ha viszont a gyerekeidnek egy jó pajtást szeretnél biztonságban, ha egy edzőtársat, akivel elmehetsz pl. futni, ha egy vadásztársat akivel elmehetsz vadászni, ha egy kiránduló társat aki szeret veled dombokat-völgyeket szelni, ha csak egy társat keresel magad mellé aki feltétel nélkül szeret, még akkor is amikor rossz a kedved és kiabálsz vagy sírsz, amikor boldog vagy és táncolsz, akkor megtaláltad a neked megfelelő kutyát. Elegancia, nemesség, arisztokrácia, ezek jellemzik az ír szetter külsejét. Jó kedv, vidámság, bohémság, az örök gyerek jellemzők belső tulajdonságaira.
Jó jelző kutyák, csak akkor ugatnak, ha okuk van rá. Sosem szabad egy ír szetter figyelmeztetését figyelmen kívül hagyni. Jó vadász ösztönüknek köszönhetően minden neszt meghallanak. Lehet az állat vagy ember okozta zaj.
Nagyon okosak, gyorsan tanulnak. Az állatovik és iskolák kiemelkedően teljesítő sztárjai. Rendkívül jól alkalmazhatóak terápiás kutyának a megfelelő képzés után, hiszen a hajlam, az alapok nagyon ígéretesek.
Az ír szetter nem túl igényes, kényeskedő fajta. Ápolása egyszerű, elég hetente párszor jól átkefélni és kifésülni zászlóit. Alapvetően egészséges fajta, átlagosan 10-13 évig élnek. A 15-16 év ritka ugyan, de van rá példa. Kevés jellemző betegségük van. Az egyik, amit feltétlen meg kell említeni egy közepes és nagytestű kutyánál az a Csípő ízületi dysplasia (Örökletes fejlődési rendellenesség, melynek során a csontos váz és az izomzat fejlődése közötti összhang felborul, ennek következtében izületi lazaság, instabilitás alakul ki, amely a combcsontfej subluxátiójához /instabilitás/ vezet. Tüneteket közepes és nagytestű kutyáknál okoz. Az első tünetek 4-5 hónapos kortól megjelenhetnek. Fontos a betegség minél korábbi megállapítása és gyógykezelése, még e degeneratív elváltozások kialakulása előtt. Javasolt ebben a korban állatorvosi vizsgálat, 6 hónapos korban az előszűrés, ha gyanú van rá) Természetesen a szigorú tenyésztési szabályoknak köszönhetően, minden tenyészegyed aki a törzskönyvben szerepel, rendelkezik kötelező szűrésekkel, evvel is minimálisra csökkentve ennek a dysplasianak a kialakulását. A betegség főleg örökletes, viszont a szülők szűrései ellenére, ha a hajlam meg van, és ezt időben felfedezzük, akkor enyhíthetjük, illetve csökkenthetjük a dysplasia mértékét. Feltűnő riszáló vagy X-es csámpázó hátsó mozgásnál azonnal kérjük az állatorvos szakvéleményét és javasolt k9 fullflex vitamin etetése.
Segíthetünk a táplálással is, ezért már 5-6 hónapos kortól javasoljuk a felnőtt kis szemű, vagy kölyök, illetve a 25-27%-nál nem több (inkább kevesebb) fehérje tartalmú tápok etetését. A jól táplált szetter csípőcsontjai épphogy domborodnak és a bordacsontok nem látszanak, ám simogatásnál enyhén érezhetőek.
A tenyésztésről:
Magyarországon még nem “túltenyésztett” fajta. Ennek köszönhetően nem un. tömeg cikk, mint egyes népszerűbb fajták, ennek köszönhetően ritkán találkozhatunk szaporítókkal. Szigorú tenyésztési szabályok között dolgoznak a hazai tenyésztők. Amennyiben valamelyik szabályzatban foglalt kritériumnak nem felelnek meg, akkor a kiskutyák nem is kaphatnak, esetleg csak másodlagos törzskönyvet.
A minőség, az anatómia, a szép küllem mindig szempont egy egy tenyésztésbe vont egyednél. A megfelelő idegrendszer, az egészség, elengedhetetlen egy tenyészpárnál.
A jó tenyésztő midig figyel arra, hogy a kiskutya választásnál a leendő gazdi a neki legmegfelelőbb kiskutyát kapja, aki hozzá illik, az életviteléhez és a körülményeihez. Felhívja a figyelmet a kiskutya hibáira, szavatosságot vállal, leellenőrizhető, lekövethető és mindig elérhető, ha a gazdinak kérdése van. Mindig háznál adja át a kiskutyát, vagy ritka esetekben kérésre a gazdi lakóhelyére szállítja. Mindig törzskönyvvel értékesíti az almot. Bármilyen vételárba bele kell ennek férnie. Nagyon ritka esetben dönthet a tenyésztő arról, hogy nem vált ki törzskönyvet egy-egy kutyusnak, de annak nagyon meg kell lennie az okának. Ilyenkor is kötelező a chippelés, az oltások és a rendszeres féreghajtás.
Tévedésbe senki se essen, hogy tenyészetben vásárolt kutyának nem lesznek egészségügyi problémái. A látható eltéréseket (köldöksérv, rossz harapás, nem leszálló un. félhere) mindig közli a vevővel és elmondja ezek kezelését. Mivel egyik tenyésztőnek sincs röntgen szeme, vagy ultrahangja, ezért a belső elváltozásokat vagy betegségeket nem tudja kiszűrni, ha egyébként külső látható tünetei nincsenek. Viszont a tenyészetből vásárolt beteg kutya előfordulásának mértéke csekélyebb, és a tenyésztő szavatosságot is vállal, illetve tanácsért is fordulhatnak hozzá a gazdik.
