Azt hitted, csak a kutyád tudja, amikor őt szólítod?  „Bodri!” – és már fordul is a fej. A kutyáknál természetesnek vesszük, hogy megtanulják a nevüket. De mi történik, ha egy cicát, lovat, malacot vagy akár egy kecskét szólítunk? Több négylábú is képes megtanulni, hogy egy bizonyos hangsor rendszeresen hozzá kapcsolódik, és érdemes rá figyelnie. Persze attól, hogy felismeri, még nem biztos, hogy oda is jön. Ezt valószínűleg minden macskagazdinak felesleges külön elmagyarázni.

Mit jelent az, hogy egy állat „ismeri a nevét”?

Amikor egy állatnak nevet adunk, újra és újra ugyanazzal a szóval szólítjuk meg. A névhez ráadásul gyakran valamilyen esemény társul: étel érkezik, kezdődik a játék, indulunk sétálni, simogatás következik vagy egyszerűen ráirányul a figyelmünk.

Az állat idővel megtanulhatja, hogy ennek a hangsornak különleges jelentősége van számára.

Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy ugyanúgy gondolkodik a nevéről, mint mi. Inkább úgy képzelhetjük el: megtanulta, hogy „amikor ezt hallom, valószínűleg hozzám beszélnek”.

1. Kutya – a klasszikus példa

A kutyák különösen ügyesen tanulnak az emberi jelzésekből. A saját nevük pedig általában azok közé a szavak közé tartozik, amelyeket a legtöbbször hallanak.

Ha következetesen használjuk, gyorsan megtanulhatják, hogy a név elhangzásakor érdemes a gazdira figyelni.

A reakció sem feltétlenül azt jelenti, hogy azonnal odarohan. Lehet egy fejfordítás, fülmozdulat vagy szemkontaktus is.

És persze előfordulhat, hogy tökéletesen hallotta a nevét, csak a bokorban talált szag pillanatnyilag fontosabb.

2. Macska – igen, valószínűleg tényleg tudja, hogy őt hívod

A cicáknál már kísérleti bizonyítékunk is van arra, hogy képesek megkülönböztetni a saját nevüket más szavaktól.

Egy japán kutatásban különböző szavakat játszottak le macskáknak, majd elhangzott a saját nevük. A cicák reakciója a többször ismételt szavakra fokozatosan csökkent, a saját nevüknél viszont ismét erősödött. Ez még akkor is megfigyelhető volt, amikor a nevet egy számukra ismeretlen ember mondta ki. 

A reakció azonban gyakran csak egy fül- vagy fejmozdulat volt.

Vagyis amikor ötödször szólsz a cicádnak, ő pedig tovább ül az ablakban, abból még nem következik, hogy nem ismeri a nevét.

3. Ló – a hangod és a megszólítás is ismerőssé válhat

A lovak kiválóan tanulnak hangjelzésekhez kapcsolódó feladatokat, és a rendszeresen használt nevük is ilyen jelzéssé válhat.

Ha ugyanazzal a megszólítással hívod, majd rendszeresen kapcsolatba lépsz vele, megtanulhatja, hogy az adott hangsort érdemes figyelnie.

Egy istállóban ezért nem ritka, hogy egy ló már a neve hallatán felkapja a fejét vagy a hívó ember felé fordul.

Ez azonban nem feltétlenül bizonyítja, hogy emberi értelemben „névként” gondol rá – azt viszont igen, hogy a hangjelzésekből rengeteget képes megtanulni.

4. Malac – sokkal okosabb, mint amilyennek sokan gondolják

A sertések kifejezetten jó tanulási és problémamegoldó képességekkel rendelkeznek. Megtaníthatók különböző hangjelzésekre, feladatokra és rutinokra, és az egyedhez rendszeresen társított megszólítást is elsajátíthatják.

Ha például egy malac nevét rendszeresen kimondjuk, mielőtt ételt kap, kiengedjük vagy foglalkozunk vele, hamar kialakulhat a kapcsolat a hangsor és az azt követő esemény között.

Így idővel már maga a megszólítás is elég lehet ahhoz, hogy felénk fordítsa a figyelmét.

5. Kecske – ő sem csak az ennivalóra figyel

A kecskéket hajlamosak vagyunk egyszerű haszonállatként elképzelni, pedig kíváncsi, tanulékony és társas állatok.

Képesek különféle feladatokat megtanulni, emlékezni a korábbi tapasztalataikra, és az emberrel való rendszeres kapcsolat során bizonyos hangjelzések jelentését is elsajátíthatják.

Ebbe a saját megszólításuk is beletartozhat: ha ugyanazzal a névvel rendszeresen őket szólítjuk, megtanulhatják, hogy a hang nekik szól, és reagálhatnak rá.

A kecske tehát jóval többet figyelhet az emberre, mint elsőre gondolnánk.

De vajon a névre vagy a hangunkra reagálnak?

Ez az egyik legérdekesebb kérdés.

Ha minden alkalommal vidám hangon kiáltod, hogy „Bogyó!”, majd megjelenik a vacsora, könnyen felmerül: magát a szót tanulta meg, vagy egyszerűen felismeri a hangsúlyt, a hangodat és a megszokott helyzetet?

A válasz állatfajonként és egyedenként is eltérhet.

A macskás kísérlet éppen ezért volt különösen érdekes: a cicák a saját nevüket hasonló hangzású szavaktól is meg tudták különböztetni, sőt idegen ember hangján is reagáltak rá. 

Más négylábúaknál sokszor inkább tanult hangjelzésről beszélhetünk.

Így tanulhatja meg egy állat a nevét

A módszer meglepően egyszerű: következetesség és pozitív kapcsolat.

Használd ugyanazt a nevet, amikor megszólítod, és kezdetben társíts hozzá valami kellemeset: figyelmet, simogatást, játékot vagy az adott fajnak megfelelő jutalmat.

Ha rád figyel a neve hallatán, erősítsd meg ezt a viselkedést.

A nevet lehetőleg ne csak akkor hallja, amikor valami kellemetlen következik. Sokkal hasznosabb, ha azt tanulja meg: „ezt a hangot hallva érdemes odafigyelnem”.

Lehet, hogy érti – csak éppen nem akarja

Kutyák, macskák, lovak, malacok és kecskék tanulási képességei természetesen nem teljesen egyformák. Abban azonban sok négylábú meglepően ügyes, hogy felismerje a számára fontossá vált emberi hangjelzéseket.

A név pedig az egyik legtöbbször ismételt jelzés lehet az életükben.

Szóval amikor legközelebb szólsz neki, ő pedig rád néz, majd folytatja azt, amit addig csinált, ne könyveld el rögtön úgy, hogy nem értette.

Lehet, hogy a megértéssel semmi probléma. A prioritásaitok viszont látványosan különböznek. 

Még több meglepő állati képességért, négylábú érdekességért és hasznos tudnivalóért olvasd tovább a Négylábúak oldala blogját, és kövess minket közösségi felületeinken is!