A szobatisztaságra nevelés fontos lépés a kutyák és gazdik életében egyaránt. Leggyakrabban kölyökkorban kerül rá sor, de előfordulhat az is, hogy a kutya egy másik életszakaszában találjuk magunkat szembe ezzel a feladattal. Milyen módszerekkel érhetjük el leghatékonyabban? Erre keressük most a választ.
A kölyökkutyák szobatisztaságra szoktatásáról már írtunk korábban, ezt a cikkünket IDE KATTINTVAtaláljátok. Pár szóban szedjük össze a főbb tudnivalókat.
- Próbáljuk megelőzni a baleseteket és rendszeresen vigyük ki a kutyát, hogy elvégezhesse a dolgát.
- Érdemes figyelni, hogy mikor szokott pisilni: jellemzően evés, ébredés vagy játék után jelentkezik az inger, ilyenkor mindig vigyük le.
- Dicsérjük meg, ha jó helyen ürít, viszont a lakásban csak akkor szóljunk rá, ha éppen tetten érjük közben! Határozott rászólást követően kapjuk fel és vigyük ki.
- Pelenkát is használhatunk, hasonlóan a kivitelhez: mindig arra tegyük a kutyust, hogy ott pisilhessen, majd fokozatosan vigyük a pelust a piszkításra véglegesen kijelölt részre.
Azonban nagyon fontos arra odafigyelnünk, hogy a kölyökkutyák csak rövid ideig képesek visszatartani a vizeletüket. Ha túl sokáig, akár több órára otthagyjuk őket, garantált a baleset – ez nem az ő hibája, nem büntethetjük meg miatta. Ha pedig azt szokja meg, hogy maga alá piszkíthat, meg is fogja tenni.
Mi a helyzet akkor, ha felnőtt kutya kerül hozzánk, aki nem szobatiszta?
Egyfelől itt egyszerűbb a dolgunk, hiszen hosszabb ideig kibírja pisilés nélkül, másfelől viszont nehezebb, hiszen elképzelhető, hogy komolyan beégett viselkedés már, hogy bent lehet, vagy esetleg kell is pisilni. Ugyanazokkal a módszerekkel próbálkozhatunk, mint kölyköknél, bár közepes testűektől fölfelé nagyobb kihívást jelenthet a megfelelő méretű pelenka beszerzése. Legyünk nagyon következetesek és türelmesek, egy rossz szokástól megválni hosszú hónapokba is telhet!
Nekem az ideiglenes kutyáim között voltak olyanok, akik egyáltalán nem voltak szobatiszták, többen még szobával sem találkoztak korábban. Viszonylag szerencsés voltam velük, mert párszor sikerült őket rajtakapnom, és elsőre csak határozottan felhívtam a figyelmüket arra, hogy itt nem ez a módi, de a későbbi tettenéréseknél bizony erélyesen toloncoltam ki őket a kertbe, hogy ott folytassák, amit elkezdtek. Hamar meg is értették, mit várok tőlük. Természetesen rendszeresen biztosítottam nekik lehetőséget odakint a dolguk elvégzésére, és mindig nagyon meg is dicsértem őket, ha ezt a jó helyen sikerült megtenniük.
Ha csak a produktummal találkozunk, ne büntessük a kutyát! Hiába mutogatjuk neki a tócsát, nem fogja érteni, hogy azért kap ki, mert ő odapisilt. Legjobb esetben is csak azt, hogy ha tócsa van, akkor baj, de hogy milyen összefüggésben van a tócsa azzal, hogy ő pisilt, azt nem.
És igen, tudom, rengeteg gazdától hallom, hogy higgyem el, az ő kutyája tudja, mert bűnbánóan néz. Persze, hogy bűnbánóan néz, ha mérgelődöm, vagy megszidom, csak azt nem tudja épp melyik bűnét bánja. A kutya mindig az utolsó cselekedetéhez köti a reakciómat, nem a fél órával korábbihoz. Ha én most bemennék az erkélyről a szobába a békésen szundikáló kutyámhoz és elkezdeném korholni, ő is bűnbánóan nézne, de nyilván legközelebb is szundikálna.
