Házisertés
A vaddisznó háziasított formája. Eurázsiából származik. Bezárva nem képes szabadon élő társaihoz hasonlóan tisztán tartani magát, rendkívül intelligens, igényli az ember társaságát, barátságos és igen tanulékony állat.
Megjelenés és viselkedés
Feje aránylag nagy, orra kissé ormányszerű, túrókarimás, jól mozgatható, és orrkorongban végződik. Farka rövid, középmagasan tűzött, tőben elég vastag, a vége felé fokozatosan elvékonyodó, fölfelé kunkorodó és szőrbojtban végződő. Vaskos teste és rövid lábai vannak. Lábain négy-négy ujja van, melyek közül a középső két nagy ujjának patáin jár, de képes gyorsan szaladni is. Jellegzetes éles visítással jelzi, ha valami nem tetszik neki, még akkor is, ha amúgy semmi bántódás nem éri.
A disznó mindenevő, tehát növényeket és állatokat egyaránt fogyaszt. Természetközeli élőhelyen tartva táplálékának egy jelentős részét a talajból túrja ki, így fogyaszt pl. rovarlárvákat, férgeket, gumókat és gombákat is. Ha hozzáfér, dögöt is eszik. E szokása azért jelentős, mert döglött vándorpatkányhoz akár zárt térben tartva is hozzájuthat, és ezen keresztül olykor trichinával is fertőződhet. Jó szaglása miatt szarvasgomba keresésére is használható.
44 foga van, zápfogai gumósak.
Tartása és tenyésztése
Az állattenyésztésben a bizonyos célra történő tudatos szelekciót a 18. században angol állattenyésztők kezdték meg azzal a céllal, hogy jobb takarmányhasznosítást, gyorsabb növekedést és nagyobb szaporulatot érjenek el. A hússertések csak a 20. század második felében váltak általánossá. Viszonylagos szaporaságuk miatt a sertéseknél a fajtaváltást elsősorban az apaállatok beállításával és az új fajtajegyeket nyert nőstények továbbtenyésztésével érték el.
A mai sertésállományok már nagyrészt zárt térben élnek, intenzíven tenyésztik őket iparszerű körülmények között.
Leggyakrabban húsáért és bőréért tenyésztik, de a szőrét is felhasználják. Egyes fajtáit házikedvencként is tartják.
A sertések ivarzását búgásnak hívják. A koca, 8-18 hónapos kora között válik termékennyé, ekkortól 21 naponta tüzel. A kan 8-10 hónapos korában válik ivaréretté. Egy alomban rendszerint 6-12 kismalac születik.
Világszerte több, mint 100 sertésfaj létezik, amelyek különböző hús összetétele és tulajdonságai vannak. Megkülönböztetünk óriás, standard és törpe fajokat.
Nevezetes, ősi jellegű magyar disznófajták:
- szalontai: a Tiszántúl, illetőleg a Körösök vidéke volt a fő tenyésztési területe. Malacaik 5–6 hetes korukig halványan csíkosak, hasonlóan a vaddisznókhoz. Valószínű, hogy a szalontai tenyészterületén élő görbedi, ugrai, fecskehasú vagy akár a réti disznó valójában szalontai sertés helyi kitenyésztésű változatai lehetnek.
- bakonyi: a 19. század közepéig szűkebb értelemben a Balatontól északra, tágabb értelemben a Dunántúlon, illetőleg a szomszédos területeken egészen Stájerországig tenyésztették. Nem volt szapora, de jól értékesítette az erdők és vizes rétek természetes táplálékait. Ha hizlalás végén szemestakarmánnyal javították, ízletes szalonnát és húst adott.
Mindkét ősi sertésfajtát eredetileg jobbára külterjesen, télen-nyáron a szabadban, erdőkben, illetve vizes réteken, természetes takarmányforrásokon tenyésztették. A 18. század végétől, néhány évtized alatt, mindkét fajtát kiszorította a mangalica.
- lengyel (vagy hegyi-) disznó: Teste hosszú és karcsú, lába hosszú, csontozata finom, szaporaságuk megfelelő, fejlődésük lassú.
- tüskés szőrű erdélyi sertés – siska disznó: a források valószínűsíthetően a hosszú, lelógó fülű sertéseket nevezték siskának.
- mangalica: A délről érkezett sumádia és két ősi tájfajtánk, a bakonyi és a szalontai sertés keresztezéséből, hazánk területén tenyésztették ki. Testfelépítése kerekded, széles hátú és gömbölyded hasú, szőrzete finom szálú és göndör.
A sertéseket húsfajtájuk szerint is megkülönböztetik:
Hústermelő fajták:
- Duroc: Hústermelő fajta. A zsíros réteg vastagsága legfeljebb 1,8 centiméter. Sörtéi színe barnásvörös, hossza 1,8 méter. Erős szervezeti szilárdságú, teste és csontozata robusztus, rámás, háta feszes, a lábai erőteljesek. Nyaka rövid, mellkasa hengeres. Feje jellegzetesen kúpos alakú, kissé rövid, széles homlokkal. Az orrhát enyhén homorú. Fülei rövidek, a haránt középvonaltól megtörtek, előre billenők. Bőre rózsaszín, körmei palaszürkék, túrókarimája sötétbarnától a kékes színűig terjedő árnyalatú, pigmentált. Szőre sima és sűrű, színe a sötét cseresznyepirostól a sárgás világos vörösig terjed. A hízósertés előállításban apai partner, a keresztezésekben, kiválóan kombinálóik, így a magyar nagyfehérrel, a magyar lapállyal és az ezek keresztezéséből származó F1 kocákkal, illetve a pietrain fajtával is. Nagy, életerős, egyöntetű utódai születnek, melyek stressz és technológiatűrőek.
- pietrain: Az európaiak kedvenc fajtája, kiváló minőségű szalonnát állít elő. A Yorkshire és a Large White fajta kereszteződéséből nyerhető. Kiemelkedően jó vágóértékű, „szuperizmolt” sertés. Háta és fara „barázdált”. A bőr és a szalonnaköpeny vékony, az izmok jól látszanak a combok felületén, az erek kidudorodnak. Végtermék fajta, a hízósertés előállításban apai partner. Kiválóan kombinálódik, így a magyar nagyfehérrel, a magyar lapállyal és az ezek keresztezéséből származó F1 kocákkal, illetve a duroc és hampshire fajtákkal is. Stresszmentes, élénk vérmérsékletű. Csontozata finom, szilárd, a hátvonal feszesen egyenes. Feje könnyű, rövid, esetleg középhosszú, a profilvonal enyhén tört, homloka széles. Fülei rövidek, felállóak, de lehetnek előrehajlóak is. Szőre színe a fehértől a feketéig foltosan változó, finom, sima lefutású, néha nagyon finom, hiányos növésű. A fehér, halvány foltostól a sötét alapszínű, fedett állatokig minden változat előfordul.
- Hampshire: Hústermelő fajta. Színe egyedülálló: a teste hosszúkás, színe fekete a maron és a lapockán lehúzódó fehér öv jellemzi, lábai rövidek, de erősek. A hízósertés előállításban apai partner. Kiválóan kombinálódik, így a magyar nagyfehérrel, a magyar lapállyal és az ezek keresztezéséből származó F1 kocákkal, illetve a pietrain fajtával is. Csontozata szilárd, robusztus, lábvégei tiszták, kemények. A háta és ágyéka középhosszú, enyhén ívelt, mellkasa hengeres. Az orrhát egyenes, a fülek kicsik és fölfelé állóak, a toka száraz. Előfordul, hogy a hátsó végtag csánk alatti része is fehér. A körmök feketék, a pigmentmentes végtagokon viaszsárgák.
- Pietrain x Hampshire: hústermelésre és szervezeti szilárdságra kinemesített végtermék előállító kan. Kiválóan kombinálóik az anyai fajtákkal, elsősorban a magyar nagyfehérrel, a magyar lapállyal és az ezek keresztezéséből származó F1 kocákkal. Utódai alkalmasak kis- és nagyüzemi tartásra. Törzse középhosszú, nagy rámával, egyenes feszes háttal. Csontozata szilárd, robusztus, a lábvégei tiszták. Alapszíne fekete, de a maron és a lapockán fehér öv jellemzi, amely a törzs feléig is terjedhet. Gyakori a fehér orr-rész. A körmök feketék, de a pigmentmentes végtagokon viaszsárgák.
- Lapály: Hústermelő fajta, fehér szín és a puha lágy sörték jellemzik. Átlagos súlya 270 kg. Nem agresszív és nagyon mozgékony.
- Tamworth: Hízlalásra és tenyésztésre alkalmasak hideg éghajlaton. Színe vörösesbarna. A fajtát többszöri szülés jellemzi, egy koca 11 malacot képes szülni.
Hízlalásra és tenyésztésre alkalmasak hideg éghajlaton. Színe vörösesbarna. A fajtát többszöri szülés jellemzi, egy koca 11 malacot képes szülni. Orra hosszú, enyhén domború vagy homorú profillal és szúrós fülekkel rendelkezik. Szőrzete hosszú, finom és egyenes, gyömbér vagy vörös-arany színű, lehetőleg fekete szőr nélkül. bőre hússzínű, és nem lehetnek rajta fekete foltok.
A tamworthok közepes méretű sertésfajtáknak számítanak, egy kifejlett kan 250-370 kg, a kifejlett koca pedig 200-300 kg A felnőttek hossza 100-140 cm, a magassága pedig körülbelül 50-65 cm. A kifejlett farok körülbelül 24-30 cm. Ezeknek a sertéseknek jellegzetesen hosszú a nyakuk és a lábaik, mély oldaluk és keskeny hátuk van. Sonkaszerkezetük meglehetősen izmos és szilárd.
A fajta kiváló lábszerkezetéről és jó csontrendszeréről ismert. A fajtakedvelők szerint az elfogadhatatlan tulajdonságok a következők: göndör szőr, durva sörény, felhúzott orr és sötét foltok a kabáton.
- Észt szalonna: Kiváló hústermelő fajta, egy felnőtt átlagos tömege 260 kg. magas immunitásúak, egy megtermékenyítéskor a nőstény legfeljebb 12 malacot hoz létre.
- Vietnami potbelly: Hústermelő fajta. Színe fekete márvány foltokkal. A koca egy alomban akár 20 malacot világra hozhat. Feje kicsi, orra felhajtott, kicsi a füle és a szeme, valamint nehéz, megereszkedett az állkapcsa. Jól ellenáll a betegségekkel és a parazitákkal szemben. Általában extenzíven termesztik és őshonos területén jól táplálkozik a rizsszalmán és a vízinövényeken. Különösen jól alkalmazkodik a mocsaras és sáros terephez.
A fajtán belül két fő típust ismernek fel:
- a tipikus kis, rövid lábú típus, kicsi, felfelé mutató fülekkel, rövid orrával
- magasabb, hosszabb lábú típus hosszabb orral, nagyobb fülekkel, melyeket vízszintesen tart.
- Korai érési hús (SM-1): Háztartási sertések házi fajtája. Polihibridek szelekciójának módszerével tenyésztették. A nőstények almonként 10 malacot szülnek.
Zsíros fajták
- Berkshire: Angol fajtiszta fajta arányos testfelépítéssel. Színe fekete fehér foltokkal A koca átlagos tömege 220 kg. Fekete színű, hat fehér jelzéssel: négy fehér zokni, fehér folt az orrán és fehér hegy a farkánál. Szúrós fülű. Az ízéért nagyra értékelt berkshire sertéshús rózsaszín árnyalatú és erősen márványos. Magas zsírtartalma alkalmassá teszi hosszú és magas hőmérsékletű főzéshez.
- Nagy fekete fajta: mérete kifejezetten nagy, a kan elérheti akár a 400 kilogrammot is. Színe fekete, füle lehajló. A nőstények termékenyek. Hátránya az étkezési hajlam és az elhízás, az izomkeret rosszul fejlett.
- Mirgorod fajta: Jól tűri a meleget, jól alkalmazkodik. Húsa átlagminőségű. A nőstények termékenysége magas.
- Mangalica fajta: Ókori magyar fajta. Színe eltérő lehet, megkülönböztető jellemzője vastag, göndör szőre. Szalonnatermelő sertés, magas immunitású, alacsony a termelékenysége.
Típusai
- Szőke mangalica: a leggyakoribb változata. Jól hasznosítja a táplálékot, kül- és belterjes tartásra egyaránt alkalmas. Zsír- és hústermelésre is bevált. Sok változata ismert, hiszen a fajtára hatott a táplálék, a tartás sokfélesége.
- Vörös mangalica: a szőke mangalica és a göndör szőrű szalontai sertés keveredéséből jött létre, valamivel nagyobb súlyú és szaporább a szőkénél.
- Fecskehasú mangalica: a szőke és a fekete mangalica kereszteződéséből jött létre, hasa szőke, háta fekete. Kisebb termetű, de szaporább, mint a szőke változat.
- Fekete mangalica: az ország déli részén volt jelentős. A szerémségi fekete sertés és a szőke mangalica kereszteződéséből jött létre, jobb ellenálló képességű, de gyengébb termelési tulajdonságú volt, mint a szőke változat. A 20. század elején kipusztult.
- Vadas mangalica: igen ritka változat, elsősorban hegyvidékeken volt jellemző, valószínűleg a szőke mangalica és a vaddisznó véletlen kereszteződéséből jött létre.
A mangalicát rendszeresen keresztezték más fajtákkal, hogy egyes képességeit javítsák. A kereszteződések hozzájárultak a különböző tájfajták kialakulásához, és új fajták létrejöttéhez. Ennek ellenére a mangalica jelleg mindenhol megmaradt. Két jelentősebb keresztezés:
- Nemesített mangalica: a 20. század elején több tenyészetben a kocákat a mangalicához nagyon hasonló, szintén zsírtermelő fajta lincolnshire kanokkal fedeztették. Az eredmény egy rendkívül szapora és jó növekedésű típus lett, amelyet igyekeztek elterjeszteni a gazdák között.
- Báznai sertés: önálló fajtává alakult keresztezés. Báznán mangalicát és angol berkshire sertést kereszteztek, majd a yorkshire fajtát is bevonták, így jött létre egy érdekes megjelenésű sertés. A testén a szőke és a fekete szín eloszlása egyedi, a fekete szín a test elején és a fari részen látható, míg a test közepe fehér, ezért öves disznónak is nevezik. Erdély elcsatolásával az állomány Romániába került, Magyarországon számottevő létszáma nincs.
Univerzális fajták
- Magyar nagyfehér fajta: Univerzális fajta szaporasági és hízékonysági tulajdonságai miatt. Megbízhatóan termel kis- és nagyüzemi körülmények között is. Kiváló anyai fajta, stressz és technológiatűrő képessége miatt első számú anyai partner a keresztezésekben. Fajtatisztán, vagy lapály fajtával keresztezve (nagyfehér x lapály F1) alkalmazható anyaként. Kiváló szaporaságú, magas a született élő malacok száma és alomsúlya. Jó növekedési erélyű, takarmányértékesítő és hústermelő képességű, a húsminősége jó. Testfelépítésére szilárd szervezet, nagy ráma, hosszú törzs, feszes hát, erős csontozat és jó lábszerkezet jellemző. Szőre fehér színű, fényes, finom, hosszú szálú, testhez simuló és a testfelszínt egyenletesen takarja. Bőre halvány rózsaszínű, pigmentmentes. A körmei viaszsárgák. A feje a törzzsel arányos, középhosszú, könnyű, homloka közepesen széles, profilvonala enyhén tört, a fülei felfelé és előre állóak.
- Breit fajta: A dán és lett változat alapján nevelt fajtatiszta sertések háziasított fajai. Termelékenységük magas. Teste izmos, a végtagjai erősek. Húsa kiváló minőségű, zsírja sűrű.
- Szibériai északi fajta: Színe fehér, vöröses árnyalatú. A nőstények legfeljebb 12 kölyköt hoznak világra egy alomban.
