A dél-amerikai eredetű tengerimalac ma világszerte kedvelt háziállat. Hogyan történt a háziasításuk?

Az Otago Egyetem nemzetközi kutatócsoportja genetikai vizsgálatok segítségével igyekezett feltárni, hogyan zajlott a tengerimalac háziasítása. A kutatás során 46 egykori tengerimalac mitokondriális genomját elemezték különböző területekről. Többek között Peru, Bolívia, Kolumbia, Belgium és az Egyesült Államok térségéből. Az eredmények arra utalnak, hogy a ma ismert házi tengerimalacok ősei Peruban éltek, ahonnan kereskedelmi útvonalakon keresztül jutottak el Dél-Amerika más részeire és a Karib-térségbe is.

A perui vad tengerimalac-ős, a Cavia tschudii, minden modern háziasított tengerimalac elődje
Forrás: EOL/ Gustavo Fernando Durn CC-BY-NC-SA

Korábban úgy vélték, hogy a Karib-szigeteken talált tengerimalacok Kolumbiából származtak. A genetikai vizsgálatok azt mutatták, hogy ezek az állatok is Peruból kerültek oda, valószínűleg két különböző időpontban. A tengerimalacok kereskedelme a korabeli népek közötti társadalmi kapcsolatokról is sokat elárul.

A kolumbiai régészeti leletekben talált háziasított tengerimalac helyi őstől, a Cavia anolaimae fajtól ered.
Forrás: iNaturalist.org CC-BY-NC

A legnagyobb felfedezés azonban az volt, hogy Kolumbiában egy másik vad fajból, a Cavia anolaimae-ból is háziasítottak tengerimalacokat. Tehát legalább két különböző vad fajból is történt domesztikáció Dél-Amerikában. Azonban a ma Kolumbiában élő tengerimalacok már nem ezekből a helyi fajokból származnak, hanem ugyanúgy a perui ősből, mint a világ többi részén.

A tengerimalacok az európai kontinensre a spanyol hódítók révén jutottak el. Először a 16. században Belgiumban és Angliában jelentek meg, ahol a gazdagok kedvelt háziállatai lettek. Észak-Amerikába csak a 19. század elején kerültek be házi kedvencként, majd a 19. század végére váltak elterjedtté tudományos kísérletekhez.