A karthauzi macska feltehetőleg az 1500-as évek közepén került a Közel-Keletről Francia országba.
Eredetileg rágcsáló írtására tartották és a karthauzi szerzetesek tenyésztették, akik Párizs mellett éltek. Természetük csendes volt, így tökéletesen kiegészítették egymást a magányos szerzetesekkel.
Az első említés a chartreux névről 1723-ban történt, amikor az Universal Dictionary of Commerce, Natural History and the Arts and Trade of Savvary of Brusion-ban írtak róla a szőrmekereskedelemmel kapcsolatban.
A XVIII. században Franciaországban sajnos sok gyönyörű kóbor macska élt az utcákon, ezáltal sok szűcs használta fel a macskák bundáját. Így a “pile de Chartreux” néven ismert luxus gyapjúfajtát is valószínűleg a puha, gyapjas szőrű cicákról nevezték el.
Ám a francia macska kedvelők tiltakoztak ez ellen, és elkezdtek macska fajtákat tenyészteni, egészen addig, míg végül egészséges kék rövid szőrű macskák születtek elbűvölő arccal.
Szőrzete kék színű, közepesen hosszú, puha és gyapjas, amely heti egy-két kifésüléssel könnyedén karban tartható. Teste erős és izmos, feje széles és kerek, tekintete pedig magával ragadó. Különlegessége a szeme, amely mély narancssárga színben pompázik.
A karthauzi macska ritkán használja a hangját, csendes típus, ő inkább szemei villantásával próbál jelezni a gazdinak. Ezért fontos, hogy figyelemmel kísérjük reakcióit, hiszen ha rosszul érzi magát a macska, akkor sem biztos, hogy hangjával ezt jelezni fogja.
Természetét tekintve nyugodt, kiegyensúlyozott és szabálykövető, de nagyon szereti a figyelmet és azt is, ha játszanak vele, ám néha-néha kicsit butácskának is tűnhet.
Gazdájához rendkívül hűséges és odaadó, szereti követi mindenhova és vele együtt alszik az ágyban.
Imádja ha kényeztetik és vakargatják, főleg ha a mellkasán, az álla alatt és a füle mögött vakargatja a gazdi.
Egészségére ügyelni kell, mert hajlamos a genetikai eredetű betegségekre, mint például a térdkalács ficam, amely gyakori a karthauzi macskáknál.
